Kerti tó építése

A kerti tó építés során először arról kell dönteni, hogy milyen kerti tavat szeretne? Alapvetően azt gondolja végig, hogy mit tudjon a kerti tó? Mi lesz a feladata? Milyen élővilágot alakít ki benne? Milyen nagy és milyen mély lesz?

A kerti tó funkciójának meghatározása és nagyságának eldöntése azért is fontos, hogy milyen nagy munkába kerül majd a tó elkészítése, és milyen szervezésre lesz ehhez szükség.

• Emellett természetesen a kerti tó megépítésének költségét is jelentősen befolyásolni fogják a kérdésekre adott válaszai.

Amint eldöntötte, hogy milyen kerti tavat épít, és az mit is fog majd tudni, következhet a tó helyének a kijelölése és a kerti tó medrének kiásása.

Milyen legyen a kerti tó formája, és milyen mély legyen?

A ház közelében, vagy inkább a kert mélyén szeretné kialakítani a tavat?

Fontos, hogy a tó alakja legyen összhangban a kert stílusával.

• Ha a ház közelében lesz, akkor a házhoz hasonlóan egy egyenes oldalú téglalap vagy négyzet alakú tavat érdemes kialakítani.
• A kert mélyén már kanyargós oldalú kerti tó is jól fog mutatni majd.

A tó élővilágának a meghatározása alapvetően a tó mélységének a meghatározásához szükséges. Ha halakat is szeretne a tóba, akkor a tó közepén legalább fél méteresnek, de még ennél is mélyebbnek kell lenni a medernek.

Ez azért fontos, mert legalább ekkora mélységre van szükség ahhoz, hogy a halak életének biztosításához szükséges biológiai egyensúly kialakulhasson a tóban.

• Vagyis hogy tudjanak táplálkozni, és legyen esélyük átvészelni a kemény telet.
• A halak még jobb életkörülményeinek biztosításához tehát nem is fél méter mély, hanem legalább egy méteres mélységben érdemes gondolkodnia.

A meder kiásásakor érdemes a szélen egy 20-25 cm mélységű és 30 cm széles padkát hagyni. Ezen a padkán vízi növényeket nevelhet majd. Ez a mederszél melletti padka teljesen körbefuthat a tóban, de akár az is elég, ha csak az egyik oldalán alakítja ki ezt.

Ha egy mélyebb tavat szeretne, akkor érdemes még egy második padkát is kialakítani a meder szélén hasonló szélességben és mélyebben.

Kerti tó helyének kijelölése és a tómeder kiásása

A tó helyének kijelölésekor arra figyeljen oda, hogy ne legyenek a kerti tó közelében olyan fák, amelyek a tó fölé hajolva teleszórják majd ősszel a tavat lehulló levelükkel, másrészt pedig árnyékot is vetnek majd a víztükörre.

• Ugyanis a tóba hulló leveleket rendre ki kellene majd halászni azért, hogy elbomlásukkal ne fertőzzék, ne szennyezzék a tavat.
• Másrészt azért is fontos a megfelelő távolság a kertben található fáktól, hogy a fák gyökerei nehogy kilyukasszák a meder szigetelésére használt fóliát.

Az egyenes vonalú tómeder kijelölése könnyen megy néhány karóval és zsineggel. Azonban kanyargós szegélyű tó építésekor érdemes a tó körvonalát egy kerti locsólócsővel kijelölni. Ezt könnyen mozgathatja potosan addig, amíg el nem éri a szükséges formát. A locsolócsövet rögzíteni tudja facövekekkel. Ezután pedig ásóval ki tudja jelölni a meder körvonalát.

Már a nyomvonal kijelölésekor figyeljen arra, hogy ha hajlékony anyaggal béleli ki a tavat, akkor enyhe íveket rajzoljon meg. A hajlékony anyag ugyanis az éles görbületeknél begyűrődik.

A meder kiásása alapvetően kétféleképpen történhet, a valóságban azonban a két lehetőség közül az egyiket fogja választani.

• Ha egy kisebb tavat épít, és számíthat a családtagok vagy a barátok segítségére, akkor érdemes házilag, a barátok segítségével kiásni a tó medrét.
• Ha viszont nagyobb kerti tavat szeretne, vagy nincsenek olyanok az ismerősei között, akik segíteni tudnának a mederásásban, akkor érdemes földmunkagéppen kiásatni a tó medrét. Gyorsabban, jobban tervezhetőbben is halad a munka, és abban is biztos lehet, hogy ki lesz ásva a meder. Ha egyedül állna neki az ásásnak, akkor erre bizony semmi garancia nem lenne, mert hamar elveszítheti a kitartását és elszántságát látva azt, hogy bizony egyedül alig halad valamire.

Ha a kerti tó gyepes területen lesz, akkor a tó köré burkolókövekből kell kövezett szegélyt építeni. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a szegély kövei legyenek mélyebben a gyepnél. Így könnyebb lesz majd a szegélynél vágni a füvet a fűnyíróval.

Tómeder szigetelése, bélelése

A tómeder szigetelésére merev és hajlékony mederbélések is vannak. Ezeknek az élettartama is attól függ, milyen anyagból készültek. Az előre megformázott műanyag bélések olcsók, de rövid élettartamúak is. Legfeljebb 3-4 évet bírnak ki. A hajlékony, rugalmas mederbélelések már hosszabb ideig ki fognak tartani.

Többféle rugalmas mederbélelés között választhat. Ezeknek az anyaga, az élettartama és ezzel együtt természetesen az ára sem egyforma. A butilkaucsuk a legjobb minőségű a tómeder bélelésére. Növeli az értékét az is, hogy 50 év a várható élettartama, és 20 év garanciát is adnak rá. A polietilén (PE) többféle minőségben is kapható a kereskedelemben, és általában 10 év garanciát adnak rá. Gyakran választják a PVC-t is a meder bélelésére. Ez is elég erős, és nem utolsósorban feleolyan drága, mint a butilkaucsuk. Azért ez nem elhanyagolható szempont.

A meder bélelésére kiválasztott anyag méretének meghatározásához a meder legnagyobb szélességét és hosszúságát kell meghatározni, és mintkét értékhez hozzáadni még a meder legnagyobb mélységének a kétszeresét. Ha így határozza meg a fólia szükséges méretét, akkor biztos lehet abban, hogy a fólia túl fog nyúlni a meder peremén olyan mértékben, hogy jól le tudja mad fogatni a fólia széleit, és a mederben is lesz elég anyag mederben kialakított padkák görbületeinek a követésére.

A tófólia színének a kiválasztása sem mindegy.

• Ha fehéret választ, akkor sekélynek látszik majd a tó.
• Ha pedig feketét vagy valamilyen más sötét árnyalatot, akkor ez pedig mélynek láttatja a tómedert.

A tófólia fektetésénél érdemes még arra is odafigyelnie, hogy napos időben rakja majd le a fóliát, hisz ilyenkor jobban alakítható a fólia, és nem is fog szakadni olyan könnyen.

Amint napos időben leteríti és eligazgatja a fóliát a mederben, arra figyeljen még, hogy a széleknél legalább 15 cm-es túlnyúlást hagyjon meg. Utána pedig kövekkel rögzítse az esetleges elmozdulásokkal szemben.

Amint eligazgatta a mederben a fóliát már kezdheti is feltölteni vízzel. Ahogy emelkedik a mederben a vízszint úgy kerülnek fokozatosan a helyükre a tófólia részei. Érdemes azonban a sarkakban, hajlatokban pontosan a helyére igazgatni a fóliát, mert így fog majd tökéletesen működni. Arra azonban figyeljen oda, hogy amikor belép a mederbe, hogy eligazítsa a fóliát, hehogy a cipője sarkával sértse meg azt.

A tómedert persze egyszer kell csak feltölteni. Nyáron azonban nagy a párolgás, és ezért amint érezhető mennyiség elpárolog a medencéből, utána kell tölteni. Csapvíz helyett érdemes az összegyűjtött esővizet felhasználni a meder feltöltéséhez.

A tómeder feltöltése után a fólia már teljes mértékben a végső helyére került, és ezután a tóparton a fólia kilógó részeit megfelelő kövekkel, burkolattal véglegesen rögzíteni is kell. A szélen kilógó fólia stabil rögzítése a biztonságos közlekedés mellett megvédi a fóliát a tűző napsütéstől és a sérülésektől is. A szegélykövek kiválasztásakor figyeljen arra, hogy vizesen se csússzon az elkészülő felület.

• Ez nemcsak a balesetveszély elkerülése miatt fontos, hanem azért is, hogy ne kelljen majd néhány hónap múlva újra kialakítani a tómeder szegélyét. Ez ugyanis nemcsak felesleges pluszmunka lenne, hanem még veszélyeztetné is a fólia épségét is.

A tómeder beültetése és gondozása

A frissen feltöltött tómederben még nincsenek növények, nem alakult ki a meder biológiai egyensúlya, ezért hamar zöld színű algabetonat jelenik meg. Ezt le kell halászni a tó felszínéről.

Az algák elleni védekezés megoldásához fontos, hogy az algákat a tóban megtalálható ásványi sók éltetik, és a napfény növeli. Éppen ezért az algák visszaszorítására oxigéntermelő növényeket kell a tóba telepíteni. Ezek felszívják majd azokat az ásványi sókat, amelyek az algatermelődés utánpótlását adják.

Azokat a tóparti növényeket, amelyek a tó szélén kialakítot padkán, a sekély vízben élnek, ne ültesse túl közel egymáshoz. Ekkor ugyanis egymástól vennék el a növekedéshez szükséges teret és tápanyagokat.

A mederbe és a tó köré ültetendő növények kiválasztásánál vegye figyelembe a tó méretét, és ennek megfelelően telepítse be a tavat.

A tavat meg kell tisztítani a szennyeződésektől. Ez különösen ősszel a fák levelének hullásakor fontos. Ugyanis a tóból el nem távolított falevél és minden más szerves anyag bomlásnak indul, és ezzel szennyezi a tó vizét.

Ősszel érdemes a tó felé egy hálót kifeszíteni, és a széleit pedig stabilan rögzíteni. Ekkor a háló felfogja a lehulló faleveleket, és nem engedi, hogy a tóba hullva szennyezzék azt.

A tó vizét nem kell minden évben leengedni és tisztítani. Ha nem szennyeződik el a víz, akkor a kisebb tavat elég 4-5 évente, egy nagyobbat pedig 9-10 évente is egyszer leengedni, kitakarítani a medret, és újra feltölteni. Gyakraban azért sem kell, mert a gyakori vízcsere a víz biológiai egyensúlyának a kialakulását nehezítené meg.

Ha halat is szeretne a tóba telepíteni, akkor meg kell határozni, hogy hány halat fog tudni eltarni a tó. Ezt a vízfelszínhez viszonyítva tudja meghatározni. Nagyjából a vízfelszín minden 90 cm2-re képes lesz eltartani 5cm-nyi halat. A tó betelepítésekor érdemes inkább kevesebbet telepíteni a halakból, hogy a halak és a beültetett vizinövények is növekedhessenek.

Amikor betelepítéskor új halakat enged a tóba, akkor a halakat meg kell védeni a hirtelen hőmérséklet-változás okozta sokkhatástól. Ezért úsztassa a halakat nejlonzacskójukkal együtt a tó felszínén egy-két órán át. Ezalatt a nejlonzacskóban is lehül a víz hőmérséklete a tómederben lévő hőmérsékletre, és ekkor már a zacskóban lévő halak hozzászoktak a hidegebb medervíz hőmérsékletéhez.

A halak télen a meder fenekére húzódnak le. Ha befagy a tó, akkor a vízben lévő oxigénkészlet hamar kimerül, ezért érdemes léket vágni a kialakult jégen. Ezen a léken át elegendő mennyiségű oxigénhez fognak jutni a halak. Kemény téli időszakban, amikor összefüggő jégtábla borítja a tavat, többször is meg kell ismételni a lékvágást.

Nyáron a halak találnak élelmet maguknak, nem kell etetni őket. Lárvákkal, rovarpetékkel, apró vizinövényekkel és magokkal táplálkoznak. Télen pedig nyugalmi állapotban vannak, és ezért nincs szükségük etetésre. Tavasszal és ősszel azonban, tehát februárban, márciusban, áprilisban és még talán májusban is, valamint októberben és novemberben szükségük van a halaknak az etetésre. Persze csak mértékkel, mert minden olyan táplálék szennyezi a tavat, amit nem fogyasztanak el a halak.